A félelmek és kötelékek között vergődő ember ajtaja zárva, ha a változás szele fújja.

image post

A félelmek és kötelékek között vergődő ember ajtaja zárva, ha a változás szele fújja.

Nem kíváncsi az új dolgokra, még akkor sem, ha az a javát szolgálja.

Túlságosan nagy teher a múltja, elfáradt, és már nincs ereje önMAGára.
Feladta.
Kérdezheted, mit tehetsz, ha látsz MAGad körül ilyen embereket?
Hagyd békén őket, főKÉPp ne Erőltesd.
Úgysem fogsz célt érni szövegeléssel.
A nézőpontváltáshoz őszinte szándék kell, ha az nincs meg, mások kedvéért változni csak ideig-óráig sikerülhet.
Ráadásuk további belső konfliktusokhoz vezet, s azok bizony kevésbé örömteli tapasztalást eredményeznek.
Az érzelemvezérelt, nehézségekkel küzdő embereket szép szavakkal nem győzheted meg.
Aki ellenáll, az önMAGán kívül rekedt, leginkább a régi, elnehezült szokásai kötik meg.
Nem tudja, valójában miért és mihez ragaszkodik, bármilyen fájó a múlt, legalább biztos pontnak és kapaszkodónak tűnik.
Érvekkel nem lehet innen kimozdítani, pont annyit fog érni, mint mikor valakinek azt mondják " nem kell félni".
Ettől még senki nem tud megnyugodni.
Ha az illető távolságtartásban akar maradni, kár Erőltetni.
Az egyetlen megoldás példát mutatni.
Csendesen, együttműködően.
Szigorúan kerülendő a támadó- és a számonkérő jelleg, mert ezek csak az ellenállást Erősítik meg.
Meg aztán miért is mondanád meg bárkinek, hogyan éljen?
Szerinted lehet, hogy rossz az illetőnek, de akkor mi van, ha úgy érzi, neki ez szükséges?
Ragaszkodik a nehezékeihez és a kötöttségeihez.
Ettől te még mutatHATsz újat és jó példát neki, aztán ki tudja, talán egyszer meg fogja MAGát gondolni. :)