A többieknek kényszeresen megmondani...

image post

A többieknek kényszeresen megmondani...

...hogyan és kivel éljenek, nem a leghálásabb cselekedet.

Ítélkezni tetteik vagy gondolataik felett egyenesen ártalmas lehet.
Némi őszinte önvizsgálat után ugyanis az ember eljut oda, hogy aki mások életével foglalkozik, vagy az illető megítélésén pampog, az sohasem lehet boldog.
A boldog ember ugyanis nem néz le, nem ítél el másokat.
Sem azért, mert más színű a bőre, sem azért, mert nála másmilyenek a bevett szokások.
Aki rendben van MAGával, nem akarja megmondani, milyenek legyenek a mások számára elfogadható játékok.
Amíg egy társadalomban mindenki a többiek bírálatával van elfoglalva, ott az örömnek és a békének se híre, se hamva.
Ha úgy érzed, hogy a témában még fejlődhetnél - mert mindig van hova - ha legközelebb ítélkezésen kapod MAGad, vegyél egy mély levegőt és fújjad.
Akkor is, ha MAGadat kritizáltad.
A kritikus hozzáállás belső elégedetlenségből, megfelelési kényszerből fakad, ezekből pedig jobb neked, ha kiörülöd MAGad.
Hagyd lent a gödörben a bírálataidat és emelkedj feljebb.
Egészen oda, ahol már nem zavarnak a többiek nézetei vagy számodra korábban furcsa szokásai.
Ha már eljutottál ebbe a MAGasságba, elmondhatod, hogy elfogadtad MAGad olyannak, amilyen vagy.
Amikor a dolgok már nem irritálnak, akkor megnyerted a saját játékodat.
Mondhatni boldog vagy. :)