Aki másokat bármi okból lenéz, elítél, kirekeszt, az önbizalom hiányban szenved.

image post

Aki másokat bármi okból lenéz, elítél, kirekeszt, az önbizalom hiányban szenved.

Miután önMAGát - persze nem tudatosan - leértékeli, másokat kényszeresen MAGa alá helyezi, hogy hozzájuk képest többnek, jobbnak, okosabbnak, hasznosabbnak, tanultabbnak, ügyesebbnek nézzen ki.

Mindezt igyekszik olyan köntösbe bújtatni, hogy ez lehetőleg ne derüljön ki.
Ezt úgy tudja kivitelezni, hogy vadul elkezd okokat keresni.
Kivel miért vannak gondok, milyen a világnézete, mennyi a pénze, mit csinál vagy éppen mit nem.
Ha nagyon kutatja, keresi, csak kell legyen ott valami bibi.
Nem is az ok a lényeg, hanem hogy valami indok legyen, amihez képest MAGát feljebb emelheti.
Ettől persze ideig-óráig fog csak megnyugodni, hiszen mindig jön valaki, aki hozzá képest csinosabb, jobb autója van, szebb helyekre jár nyaralni.
Ilyenkor a guta majd megüti, s keresi az okát, amiért az illetőt valahogy MAGa alá gyűrheti.
Amaz biztosan buta, a testét árulja, ha már az eszét nem tudja.
A többieket nyilván kihasználja, rabszolga sorban tartja, a párját megcsalja, nem jár templomba, vagy épp milyen alapon jár oda.
Megy a pletyka napszámba.
Ha netán valakire ráismertél, benne hasonló vonatkozásokat felfedeztél, az csak a javadra válik. Ezután az következik, hogy fedezd fel MAGadban is ezeket a tulajdonságokat, mert bizony vannak.
Gőgös, fennhéjázó momentumok, melyek leginkább téged zavarnak és a boldogságodban akadályoznak. Ezek azok, amelyek tényleg lent tartanak.
Ha úgy döntesz, hogy nem akarsz az önértékelési zavaraid bábja lenni többet, akkor vedd észre az ítélkezéseidet és úgy fújd ki mindet, hogy a lábuk ne érje a földet.
Mehetnek jó MAGasra, ott nem lesznek útjában senkinek.
Aztán majd azt veszed észre, hogy egyre többet örülsz és egyáltalán nem az a lényeg, hogy mindez hogyan is fest másokhoz képest.
Mert sosem ez a lényeg, hanem hogy élvezd a földi létet.
Ez pedig nem attól függ, milyen adottságokkal bírnak mások hozzád képest. :)