Amikor a szenvedésed elhomályosítja a tekinteted...

image post

Amikor a szenvedésed elhomályosítja a tekinteted...

...észre sem veszed, hogy a megoldás már türelmetlenül vár téged.

Amint arra irányítod a figyelmedet, jobb lesz mindenkinek.
Leginkább neked.
Soha ne arra figyelj, hogy mit nem szeretnél tapasztalni az életedben.
A jelzéseket persze észre kell vegyed, de jelzésként értékeljed.
Iránymutatás legyen ez, mert sokkal rosszabb lesz, ha ezekre probémaként tekintesz.
Útjelzőtáblák, melyek a gödörből kivezető utat megmutatják.
Ha beleragadsz a behajtani tilos táblához ragasztott félelmekbe, tényleg nehéz lesz kijönni belőle.
Egyszerűen vedd úgy, hogy bármennyire is ragaszkodsz irányokhoz, nem arra kell menned, amerre a hiedelmeid vezetnek.
Meglátod, ez a rugalmas hozzáállás nagy hasznodra lesz.
Oda jutsz, ahol a legjobb neked.
Akkor is, ha látszólag értelmetlen az új helyzet.
Értelmetlen dolgok persze nincsenek, kivéve a szenvedést és a békétlenséget.
Nem valami felemelő tapasztalások ezek, s el ne hidd, hogy a szenvedéstől megváltást nyersz.
Pont fordítva, még rosszabb lesz.
Ez fizika, és a szenvedés útja bizony elvezet a pokolba.
Ami megint nem egy hely, hanem egy állapot, és - köztünk legyen szólva - nem túl MAGasztos.
Ha inkább haladnál az öröm és boldogság irányába, a figyelmedet ezekre az érzésekre kell fókuszáljad.
Azért ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra, ha kissé elmerültél már a bűntudati alapon nyugvó szenvedésvágyban.
Azonban minden út az első lépéssel kezdődik, s a következővel folytatódik.
A gondokat és problémákat érts úgy, hogy iránymutatást adnak és vezetnek a számodra felemelőbb tapasztalás folyamatába.
A tudatos légzéssel máris elindultál szebb irányba, s bármi történik, ne hagyd abba.
Lélegezz, figyeld a jeleket.
Ne arra menj, amerre csak falakba és elutasításba ütközhetsz, hanem amerre a szabad jelzések vezetnek.
Így lesz jobb mindenkinek.
Leginkább neked. :)