Amikor elkezded kóstolgatni, milyen egy szokatlanul kicsi...

image post

Amikor elkezded kóstolgatni, milyen egy szokatlanul kicsi...

...tehetetlen fizikai formában létezni, sűrűn szoktak meglepetések érni.

Nem fogadnak szót neked a dolgok, pedig úgy rémlik, mintha korábban te mondtad volna meg nekik, mit szabad és mit nem illik.
Uraltad az anyagot, de most valahogy nem úgy alakulnak a dolgok.
Világosan értésére adtad a téged körülvevőknek, hogy mi a bajod.
Nem értik, csak próbálkoznak.
Igyekeznek, de valahogy nagyon nehezen megy.
A szavakat nem ismered, ők meg főképp azon a nyelven beszélnek.
Éhes vagy, fázol, vagy épp meleged van, sok a zaj, a nadrágod meg jól tele van.
Nehezen férsz meg a formádban.
Túlságosan kicsi vagy ahhoz, ahogy MAGadat megszoktad, olyan határtalanul hatalmasnak.
Lassan elfelejted az összes emlékedet, helyettük újak, másfélék érkeznek.
Ilyen az, amikor a Föld nevű bolygóra megszületsz.
Ez a kaland kinek hosszabb, kinek rövidebb lesz.
Hogy valójában kik ők, a legtöbben adott életen belül sosem tudják meg.
Inkább még nem emlékeznek, így sokkal szélesebb a terep.
Hiszen vár vád még megannyi, szórakoztató szerep.
Aztán - ha úgy döntesz - az emlékeid visszajönnek.
Nem a felvett jelmezek sokasága a lényeg, hanem az, aki belebújt az ember szerepbe, és ha akar, ki is bújik belőle.
Úgy, hogy közben mégsem jött ki belőle.
Ez igen nagy dolog.
Emlékezni arra, aki vagy, egy olyan katarzis, melytől leomlanak a félelemből épített falak is.
S hogy mi marad?
Nézd csak meg MAGad, ha kíváncsi vagy :)