Az energiáról: A kölcsönhatás törvénye

image post
  • image post

    Cikk:

    Layosh
  • Frissítve:

    2016.06.16.
  • Nézettség:

    931
  • Kategória:

    Cikk

Az energiáról: A kölcsönhatás törvénye

Az Univerzumban működő egyik legerősebb törvény, amelyet az emberi figyelmetlenség és az ebből származó rendszertelenség nagyon gyakran hányaveti módon kezel, a kölcsönhatás törvénye. A törvény kimondja, hogy az, amire valaki, vagy valami hatást gyakorol - kölcsönhatást termel. Ez a kölcsönhatás-termelés az energia, és minden az, ami teljesítményre serkent valamilyen módon. Eszerint nem az energiák megcsapolása, vagy egyirányú hatásfolyama jön létre a kölcsönhatásoknál, hanem energiacsere.

A világegyetem energiája állandó. Az energia összege állandó – ha az egyik oldalon fogy, a másik oldalon gyarapodik. Ezért energiát sem teremteni, sem megsemmisíteni nem lehet. Csak átalakítani, munkára fogni, felhasználni, teljesítményre kényszeríteni. De maga az energia soha nem veszik el, csak átalakul valami más formává, ugyanúgy, mint az anyag.



Minden növényi, állati, anyagi élet a Nap sugárzó energiájára vezethető vissza. (A világmindenségben szétszóródó napenergia vajon hogyan és hol hasznosítódik?)

Az ok-okozat törvényszerűségei szerint pedig, ha ez az energiacsere szeretettel, tehát önzetlenül történik meg, osztódással szaporodik. Ha ez a szeretet egyoldalú, ott az adó féltől az átvevő megcsapolja ugyan az erőforrást, de nem gyengíti meg. Viszont az önzés energiafogyasztása kiszámíthatatlan melléktermékeket hoz létre, amelyek magát az embert szennyezik be. Úgy a tudatot, mint a testet.

Az önzetlen szeretet gyengít vagy erősít?


Az, aki képes az önzetlen szeretet gyakorlatának a megéléséhez, minden ellenérték nélkül, nem gyengül meg. Ha pedig tisztába jön azzal, hogy olyan univerzális energiaforrásra van rácsatlakozva, amely mindig újratölti a készleteit, elképzelhetetlenül felerősödik az önbizalma, a magabiztossága, ezzel pedig egyenes arányban csökken az általános félelem-érzete. Ezzel ellentétben, az az ember, aki úgy gondolkozik, hogy meggyengíti saját magát ha energiát bocsát szabadon magából, az félelemként éli meg az energia-körforgás folyamatát, és ez a félelem megmérgezi az életét. Megbetegíti. Testileg-lelkileg...



Ezért van az, hogy azok, akik tisztában vannak az anyag- és energiamegmaradás törvényeivel – természetes folyamatként élik meg az örökös változások világát. Magukat is a természet körforgásának részeként tekintik és így elmúlik az a halálfélelemtől gerjesztett feszültségük, amely „rablógazdálkodásra“ készteti őket úgy a saját testük-lelkük irányában, mint a környezetük irányában.

Környezetszennyezés kívül, belül


Az ember egyik legnagyobb baja az, hogy a természetet legyőzni, megcsapolni, kihasználni akarja – nem pedig megtanulni a kölcsönösen optimális együttélés formáit. Ezzel kényszeríti rá a természetet arra az önvédelemre, amelynek a felgyülemlett megújulási formáival nem tud mit kezdeni. Pedig csupán arról van szó, hogy a természet próbálja megteremteni azt az egyensúlyt, amit az ember a mohóságával ront el.

Még olyan keveset tudunk a szellemi energiák működéséről és átalakulási formáiról, hogy a figyelmünk legnagyobb részét elnyeli a fizikai értelemben vett energia. Pedig a szellemi energiánk oda áramlik, amire a figyelmünk összpontosul.

Ha megengedjük a környezetünknek azt, hogy a figyelmünk elcsábításával, eltérítésével, szétszórtságával megcsapolja a belső energiaforrásainkat, nem csodálkozhatunk azon, ha megbetegszünk és megbetegítjük a környezetünket is. Mert minden betegség a testben természetesen végbemenő energia-áramlásoknak a megrekedése, elakadása, mozgásának korlátozása.



Amikor akaratlanul befogadjuk az időrabló médiák lelki környezetszennyezésének ezernyi formáját, a tudatalattink olyan sérüléseket szenved, amelyek kórosan deformálják a szervezetünk működését is. Érdekes, hogy ezért a környezetszennyezésért nem büntetnek senkit.
Lehetséges, hogy pontosan ezt a végrehajtó szerepet vállalja magára a természet, amely mindig megtalálja a „szankcionálás“ módszereit. Csak számunkra még érthetetlen tudatszinten működik nála a tűréshatár, a tolerancia, a fontossági sorrend. Ideje lenne jobban odafigyelnünk. Neki ugyanis rengeteg ideje van, ellentétben az emberrel, akit az örökös türelmetlensége kerget.

Energia cserebere


Akkor, amikor beszélgetünk valakivel – energiát cserélünk. De csak akkor, ha igazán oda is figyelünk arra, amit a másik mond. Csak akkor, ha megajándékozzuk a másikat az „éntelenségünkkel“.

Amikor olvasunk, valakinek a szellemi energiáját szívjuk magunkba, akkor is, ha az illető évszázadokkal, évezredekkel előbb vetette papírra-kőbe a gondolatait.

Amikor a televízió szemkápráztató világa köti le a figyelmünket, elnyeli az energiánkat. Az pedig, hogy energia csere történik-e, vagy csak figyelemelterelés, attól függ, hogy a tudatunkat milyen szinten tartjuk az irányításunk alatt. Attól, hogy a kapott információra szükségünk van, vagy nincs és hogyan dolgozzuk azt fel. Ha pedig a folyamat megmarad a tudatalatti szintjén, akkor is energia fogyasztás jön létre, csak a hatásmechanizmusa késleltetett. Mert ugyanúgy létezik a lappangó energia megnyilvánulásának, körforgásának az igénye, mint annak az energiának, amely a teljesítményben látványosan változik át valamilyen más formává.

Energiaszint-emelés


A szépségben való gyönyörködés megemeli az energiaszintünket, ezért az energia érzékelésének és növelésének legegyszerűbb módja az, ha fejlesztjük a szépérzékünket, a fogékonyságunkat úgy a természetben megmutatkozó szépségek iránt, mint az ember teremtette művészeti alkotásokban való elmélyülést.



Maga az élet sem más, mint az eleven energia áramlása, amelyet szándékainkkal és összpontosított figyelmünkkel irányítani vagyunk képesek. (Tökéletesen el tudom fogadni azt a magyarázatát az energiának, amelyet James Redfield fejt ki a „Mennyei prófécia“ című munkájában.)

Óriási hátrányt okoz az emberiségnek, hogy a szellemi teljesítményeket, az örömet, az alkotást, az építést, a tanulást vagy tanítást, a boldogságérzetet, a szeretetet, a reményt, vagy a hitet nem úgy könyveli el magában, mint örök és megújulásra képes energiát.

A bioenergetikával foglalkozó szakemberek már évtizedek óta tisztában vannak a növények közötti kommunikáció tényével, de kíváncsi lennék, hogy milyen irányú kutatások folynak a növények és az emberek - vagy akár az állatok - közötti energiacsere formáival. Mert az bizonyos, hogy a kölcsönhatások itt is működnek valamilyen szinten. A mérhető értéke, a bizonyíthatósága pedig természetesen mutatkozik meg az emberi közérzetben, a megváltozott hangulatokban, az érzelmi-érzéki szinten jelentkező jelenlétben.

Milyen módon változtatja meg például egy illat a belső elválasztású mirigyeink hormontermelését? Vagy milyen bioáram-hullámokat indít meg az agyban a felhők gomolygásában, vagy a csillagos égben, vagy akár egy festményben való gyönyörködés?



Az emberi tudat még nem eléggé feltérképezett ahhoz, hogy magabiztosan definiálja az érzelmek energiatermelő hatását, vagy mechanizmusát. Azzal tisztában vagyunk, hogy létezik, de a működésének a természetéről, kölcsönhatásainak erejéről nincsenek mindenkire egyformán általánosítható információink. Ezért is bizalmatlanok a hétköznapi életet élők a pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, lélekbúvárokhoz. És a leggyakrabban ennek is a gyerekek isszák meg a levét, mert ők a legvédtelenebbek és legkiszolgáltatottabbak.

Mennyivel lenne jobb, vagy kétségbeejtőbb a világ, ha megmaradtak volna Hermesz Triszmegisztos elmélkedései az időről, az anyagról, a világ értelmezéséről? A fejlődés szempontjából határozottan jó, ha bizonyos tanok, tanítások eltűnnek a világ látóköréből, mert a titok olyan fokon irritálja a kiváncsiságot, a kutatást, hogy ezzel teremtődik meg a tanulás motivációja.
Az Istenség(ek)ből kiáramló ősenergiák, az EON-ok ereje, amelyek elindították a világ teremtését, fejlődését, megváltását, mennél messzebb kerülnek a központtól - akár időben, akár térben - a távolsággal egyenes arányban veszítenek a hatóerejükből, ezzel együtt úgy az anyag, mint a szellem - legyengül, elaprózódik, elenyészik.

Pál Lajos

Pixabay