Kérdezheted, hogy a kevésbé közismert kényszer(betegség)eket honnan ismered fel?

image post

Kérdezheted, hogy a kevésbé közismert kényszer(betegség)eket honnan ismered fel?

Mi tekinthető zavarnak és mi nem?

Hallani takarítás-, és rendmániáról, kórosan gyakori tisztálkodásról, létezik babonás rettegés bizonyos történésektől, számoktól.
Vannak, akik a világ végére készülnek és kényszeresen élelmet gyűjtögetnek, vagy azon pörögnek, hogy a felhalmozott - többnyire használaton kívül helyezett - tárgyakhoz még többet szerezzenek.
Valamire biztosan jók lesznek, az sem gond, ha a környezetében a sok lomtól már mozdulni sem lehet.
Sokan próbálják lebeszélni ezeket az embereket, hogy hagyják abba a kényszeres tevékenységüket.
Fontos tudni, hogy aki érzelmileg érintett, azt logikus érvekkel meggyőzni nem lehet.
Hogy ki nevezhető betegnek, erre vonatkozólag többféle megközelítés lehet.
Alapvetően az mondHATó el, hogy aki muszájból végzi az adott tevékenységet - például naponta többször imádkozik, nehogy megbüntesse az Isten, vagy indokolatlanul gyakran tisztálkodik, nehogy vírusos betegséget kapjon el - rajta az érzelmi feszültség uralkodik el.
Folyton aggódik, stresszel, gyakorta mások számára komikus és nevetséges helyzetekben.
Egészség megőrzése céljából a szélsőséges méregtelenítés igénye gyakran, vagy folyamatosan merül fel, és eredmény tekintetében a pozitív tartományba sosem jut el.
Azért nem, mert a relatíve alacsony tudatállapot ezt nem engedi meg.
A félelem, a rettegés, a bizonytalanság érzés, a tehetetlenség kizárja az örömet és a testi-lelki egészséget.
Aki lelkes, áhitattal gyűjtöget bélyeget vagy különleges járműveket, örömmel teszi mindezt.
Aki fél attól, hogy áldozat lesz, ő fegyvereket gyűjtöget, hogy indokolt esetben használhassa őket.
Vagy a létező összes oltást beadatja MAGának, nehogy baktériumok vagy vírusok támadják meg.
Emellett falja a gyógyszernek nevezett kemikáliákat és készítményeket, melyek tényleg HATnak, csak éppen ellenkezőleg.
Hosszabb távon különösen.
Legegyszerűbben az érzelmi mozgatórugók felismerése segít az érintettség kérdésében.
Másik megközelítésben tesztelni lehet, hogy az illető fel tudja-e adni az adott cselekedetet?
Bizonyos függőségek esetében - amikor az illető nem hajlandó szembe nézni a tényekkel - azt kommunikálja, hogy ha akarja, bármikor leszokik, vagy abbahagyja.
Nyilván erre nem KÉPes, érzi, hogy számára a dolog kínos és terhes, már régen a vállalhatatlan kategóriába esett.
Kifogásokat és magyarázatokat keres.
Öröme nincs, csak nő a feszültsége, hiszen probléma-központú a megközelítése.
TulajdonKÉPpen a fő kérdés az, hogy hogyan érzi MAGát a saját bőrében?
Ha jól van, egészséges, miért ne végezhetne olykor extrém tevékenységeket?
Nem mások véleménye dönti el, hogy mi a beteges, bár fontos megemlíteni, hogy a kényszeres fröcsögés és véleményezés is kóros lehet.
Súlyos bűntudat nyomja annak a lelkét, akinek életformájává vált az ítélkezés.
Megvadult ragadozóként lesi, merre van áldozat, hová harapHAT, kinek az erejéből táplálkozHAT.
Aki jellemzően - a nap nagyobb részében - jól érzi MAGát a bőrében, ő nem küzd kényszerbetegséggel.
Akkor sem, ha már komoly bélyeggyűjteményt állított fel.
Örül vagy nem?
Jól van vagy sem?
Ezen kérdésekre adott válaszok visznek a diagnózishoz közelebb.
A megoldás is ezen az úton lesz, mert aki nincs jól, az fújHATja a kényszereit ezerrel.
A tudatos légzés meglepően jól működik ilyen helyzetekben, de a megoldáshoz sokszor elegendő az éber figyelem. :)