MondHATod, hogy rajtad az élet kitörölhetetlen nyomokat hagyott.

image post

MondHATod, hogy rajtad az élet kitörölhetetlen nyomokat hagyott.

Jobb ha tudod, hogy ez a helyzet valójában egy bizonyos tudatállapot.

Ezekből igen sok van, és saját Erőből megváltoztatHATod, ha ez a szándékod.
Mint egy létra, melyen lépkedhetsz felfelé éppúgy, mint mehetsz lejjebb, ha ahhoz van kedved.
Kérdezheted, hogy ki az a nem normális, akinek az jelent örömet, ha szenved?
Nézz körül és látHATsz sok ilyet.
Nem mindenki akar EGÉSZséget, és te érdemben mást úgysem tehetsz, mint hogy elfogadod mindezt.
Mármint abban az esetben, ha te felfelé törekszel.
Haladni pedig úgy lehet, hogy azokat a bizonyos kitörölhetetlennek vélt tapasztalásokat módszeresen elengeded.
Érzésmintákról beszélünk, vélekedésekről, fikciókról, nem pedig a valóságról.
Ez arról szól, hogy adott pillanatban mit gondolsz a világodról.
Ha elhitted, hogy az élet merő szenvedés és küzdelem, ez a verzió lett a tied.
Igazad lett.
Engedd el és gyere a létrán feljebb.
Ahogy lépkedsz, azt tapasztalod, hogy ami fájt, azt semlegesítetted.
A nyomok eltűnnek, ha felfényesíted őket.
Kilélégzed a rossz érzéseidet, s azok elköszönnek.
Persze nem rosszak ezek, csak úgy döntöttél, hogy már nem kellenek neked.
A viszonylagosság világában mindig nézőpont kérdése, ki hogyan lát dolgokat.
Tekinthetsz elektromágneses impulzusként a fájdalomra, ez igen HATásos lehet a tapasztalásodra.
Impulzusok jönnek-mennek, de hogy belőlük mi lesz, az már egyéni és személyes.
Inger- és fájdalomküszöb más és más, mErőben eltérő a benyomás.
Ha már elhitted, hogy neked mindegy, lélegezd ki ezt a hiedelmedet.
Kitörölni, semlegesíteni, felfényesíteni lehet, csak használnod kell hozzá az Erődet.
Tedd meg.
Meglátod, hogy senki sem akadályoz meg. :)