Őszintén az Evernessről - Őszintén rólam

image post

Őszintén az Evernessről - Őszintén rólam

Ülök a sátor-hátizsák-pléd alkotta halmon és azon elmélkedem, vajon mit keresek én itt? A bejárattól pár méterre egy hatalmas fenyő enyhet adó árnyékából szemlélem a terepet: mezítlábas, lenge ruhás, kedves arcú nyugalom fogadja magába a fővárosi, felpörgött hangulatomat. Mi lesz ebből?

A fesztiválpáromra várva nézegetem a programfüzetet. Klein Csaba fesztiváligazgató kedvesen közli velem már az első oldalon, hogy „legjobb tudásuk szerint” „megalkották a kereteket” ahhoz, hogy kivegyem ebből a pár napból azt, amit „megengedek magamnak”. Ekkor még nem értettem, hogy mire céloz, a fesztivál végén pedig azt kívántam, bárcsak még többet engedtem volna meg magamnak...


Még kívül vagyok


Tíz perc sátorhelykeresés és további tíz perc sátorfelverés után (nagyon ajánlom az egy mozdulattal felállítható változatot) bejárjuk a területet. Szótlanul és ámulva sétálunk a színes programok otthonául szolgáló, barátságos sátrak között. Müller Péter előadásáról éppen lemaradtunk, nem sietünk sehova. Ekkor még nehéz befogadni a teret átszövő lazaságot, a sátrakból kiszűrődő nevetések, felszabadult kiáltások és komoly beszélgetések zenéjét. Én egy kissé bezárulva szemlélődöm.

Az első délutánon még nem köteleződünk el, megyünk ahová a lábaink visznek. Belehallgatunk egy pénzről szóló workshopba az Önmegvalósítás sátorban, majd a bazársoron átvágva az Evernessia színpadon hallgatjuk egy kicsit Szilasi Andrea anyaméh gyógyításról szóló előadását. A színpaddal szemben állva rájövök, hogy mögöttem van a Balaton, lesétálunk hát a partra. Nagy élet van ott: tőlem jobbra zumbáznak, balra jógáznak, előttem pedig strandolnak. A fák között kifeszített hintaágyak és kötelek várnak, ha éppen pihenni vagy kötélen járni lenne kedvem. Magamba szippantom a felszabadult hangulatot. Kezdek oldódni.


Átjár a fesztivál hangulata


Eljött a vacsora ideje. Fel van adva a lecke, egy vegán és egy vegetáriánus keres magának némi harapnivalót. Aki keres az bizony talál; megnyugodva pásztázzuk a kínálatot. Vegán fagyi, süti, egytálételek, vegetáriánus és vegán hamburger (ha még nem ettél, akkor is próbáld ki ha egyébként eszel húst), vegán kürtőskalács vonja magára a figyelmünket. Nehéz a választás. Jóllakva indulunk tovább felfedezni az első Everness esténket.

Lábaink a Városi Jógik sátrához visznek, egyhangúlag mind a négy. Helyet foglalunk, teával kínálnak. A kellemesen meleg italt kortyolgatva hallgatjuk az esti mesét Mezőszárnyasiról, aki tudatosan halad az útján, figyelmét nem vonja el a talmi csillogás és olykor igen csenevésznek tűnő eszközeivel csodákat téve menti meg a királylányt. A mese megérinti a szívemet, érzem, hogy nekem szól. Megnyíltam.


Kezdődik a kaland


Az első sátorban töltött éjszakám a kemény föld ellenére is meglepően pihentető. Reggel kinézek a cipzár mögül és értetlenkedve emlékszem vissza a tegnapi önmagamra: ugyan mire volt ez a kétkedés, távolságtartás, kívülről szemlélődés? Hiszen ez a hely maga a felfedezésre váró, izgalmas kaland! Vagyis én vagyok.

A napom a könnyedség jegyében telik. Ma sem tartom magam semmilyen tervhez, megyek ahová a kedvem húz. Kirtanokat és mantrákat énekelnek az Evernessia színpadon majd belehallgatok az utána következő kerekasztal beszélgetésbe is. Téma a nagy utazás. Közben mondják, hogy vihar közeledik, érdemes a sátrakat biztonságban tudni (sokan a partra verték le a cöveket). Elindulok, hogy én is bepakoljam a dolgaimat és behúzzam cipzárt. Egy rutinos bennfentes mosolyogva jegyzi meg: a sátrat ugyan bezárhatjuk, de nem lesz itt semmiféle vihar. Úgyis eldobolják. És láss csodát, már halljuk is a partról jövő monoton dobolást. A vihar pedig elkerült bennünket.


Dervistánc


Délután Dr. Grandpierre Attila workshopjára ülök be. Amit meghallok az előadásából a szívemhez szól: bár a világ éppen arra sarkall, hogy fojtsuk el, mégis merjük megélni a természetes ösztöneinket és ne nyomjuk el azokat. Hiszen a természettől kaptuk őket. Együtt forgunk a dervisekkel (ki képzeletben ki a fűben), majd Attila zenéjét hallgatva hagyjuk, hogy a hangok képekben jelenjenek meg a lelki szemeink előtt. Csodás utazás.

Emelkedett hangulatban úgy döntünk, hogy strandolunk egyet. Lebegek a vízben és az eget kémlelem. Sikerül teljesen ellazulnom, minden idegszálam kisimul. Közben figyelem a körülöttem lévő zajokat. Gyerekek nevetését hallom, zeneszót hoz a víz és a vízi jógára készülők izgatott nevetgélése száll felém. Örömmel gondolok arra, hogy még csak péntek délután van és további két teljes napon át várnak bennünket az önismereti kalandok. Az igazi kaland saját magunk megélése!


Még két csodás nap


A hétvége is mámoros nyitottsággal és befogadással telik. Szombat délelőtt van. Amíg mi sétálgatunk, ébredezünk, addig mások kihasználják a Balaton adta lehetőségeket: tornáznak a vízben vagy éppen szörfdeszkán jógáznak (ilyet még nem láttam, SUP jóga a becses neve). A hangulat felettébb vidám. Kedvet kapunk a fürdőzéshez. Most már egészen úgy érzem magam, mint önfeledt gyerekkoromban.

A testünknek is megkívánjuk adni ami jár, elsétálunk zöld levet inni. Séta közben kapunk egy szórólapot: Jiaidóra hívják a gyerekeket. Mondják menjünk mi is nézzük meg. Amit látunk, az egy kis csoda: a harcművészeten alapuló gyakorlatok során rendeződnek a gyerkőcök. Ügyességi játékoznak, énekelnek, beszélgetnek. Tudatosan jelen vannak. A felnőttek közben a közelben örömzenélnek.


Az esti koncert után leheveredünk a fűben és nagyot beszélgetünk az életről, magunkról. Ki hogyan látja, mi van benne. Közben már meg sem lepődünk azon, hogy a parton ismét eldobolták a vihart a táltosok.

Vasárnap elhatározzuk, hogy nem rohanunk haza, kiélvezzük a fesztivált az utolsó pillanatig. Fesztiválpárom (mint minden reggel) ismét meditál, én addig komótosan, kissé szomorkásan összepakolok. Ekkor még nem tudom, hogy a legnagyobb felismerésgyanús, önismereti ajándékot a fesztivál a végére tartogatja számomra.


A család és ami összeköt


Az Evernessia színpad előtt találjuk magunkat. Dr. Angster Mária Mi a családállítás és mi nem című előadását hallgatjuk. Megtudjuk, hogy az ismereteinkkel ellentétben nagyon sok az ikerterhesség, ki túléli, ki nem. Össze vagyunk kötve a családunkkal ezer szálon. Lelkünk fogadalmakat tesz, ha a szerettünk bajba kerül: majd mi átvesszük a nehéz feladatot, mi is vállaljuk a betegséget, mi sem élünk boldogan. Szomorú leszek és folynak a könnyeim. Milyen erők munkálkodhatnak bennünk, melyek létezéséről fogalmunk sincs? Jó hír, hogy ezeket a fogadalmakat fel lehet oldani.

Az előadás annyira megragad bennünket, hogy a Magóra téren is megnézzük Mária workshopját. Két önként jelentkező vállalja a családállítást. A jelentkező úrnak évek óta fáj a térde, a hölgynek pedig mellrákja van. Annyit mondhatok, hogy szem nem maradt szárazon, mégis mindenki megkönnyebbülve, felszabadultan ment tovább az útjára.


Még nincs itt a vége


Mit is írhatnék az élménybeszámoló végére? A szervezők valóban biztosítják a kereteket a résztvevők számára. Számításaim szerint közel 700 (de lehet, hogy még ennél is több) program várta a felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Ez az a fesztivál, ahová egyedül is elmennék és egy pillanatig nem érezném magam egyedül. Ez az a fesztivál, ahol a gátlásaimat elfelejtem és boldogan állok be jógázni, táncolni vagy éppen egy komoly beszélgetésben részt venni. Ez az a hely, ahol rájöttem, hogy ugyanezt a tudatos könnyedséget az életünkbe is bevihetjük és mi hozzuk létre a saját életünk kereteit.

Ha úgy érzed, hogy te is szívesen megélnéd önmagad a fesztiválon, akkor figyelmedbe ajánlom az Everness őszi Indián nyár fesztiválját. Különleges alkalom, hiszen utoljára lesz a fesztivál ezen a csodálatos, Balaton-parti helyszínen.























Everness Fesztivál 2016 videó

Everness Fesztivál

Csatlakozz az Everness Fesztivál Facebook oldalához

Kiss Györgyi, Juhász Márk