Séta a levertség érzésétől az örömig 40 perc alatt

image post

Séta a levertség érzésétől az örömig 40 perc alatt

A Bosnyák tértől a Blaháig egy séta (enyhén szapora léptekkel) 120 percig tart. Ezt onnan tudom, hogy egy péntek késő délután volt alkalmam lemérni időben a távot, ráadásul önszántamból. Aki pesti (vagy netán ismeri a pestieket), bizonyára csodálkozva teszi fel a kérdést: ugyan mi vitt rá erre az „őrültségre”?

A jól ismert áldozatszerep


Jól hangzana, ha most azt írnám, hogy vidéki lány lévén nekem nem téma a gyaloglás. Nem is, na de nem vállalkozom erre a kisebb kihívásra, hacsak nem kapok egy telefont azon a péntek délután. A telefonhívás pedig igen kellemetlenül érintett, mert ez a fránya eszköz (ami sajnos amúgy sem a barátom) mindenféle bántó dolgot közvetített nekem: elmaradt ígéretekről, be nem teljesített (vélt vagy valós) elvárásokról. Nyomogatta a fájó „gombjaimat”.

Szépen el is merültem az önsajnálatban, gyakorolgattam az áldozatszerepemet az élet színpadán. Néha, mint amikor a kedvenc filmünkben megzavar bennünket a reklám, nem átallottam emlékeztetni magam arra, hogy ugyan ezt a szerepet már akár el is hagyhatnám. Vagy így töltjük az egész hétvégét (én és a szerepem) és még tovább, vagy rövid úton megválunk egymástól.

Beindultak a technikák


Gondoltam, egy jó kis séta nem árthat nekem, elindultam hát gyalog a Bosnyák térről. Fejemben záporoztak a néhol harcos, néhol megadó monológok-dialógok, majd egyszer csak jött a felismerés: Mit is teszek éppen? Hát MOZGOK!

„Ami az intenzív energia cserét illeti, a leghatásosabb módszer a mozgás. Méghozzá a tudatos mozgás. A fizikai formádban ugyanúgy vannak blokkok, mint az érzelmi testedben, csak ezek némelyike már valamilyen sérülés-fájdalom formájában is megnyilvánul. Nyilván fontos, hogy ezeknek mögé nézz, de úgymond fizikai síkon is tudod segíteni a haladásod." (Ön)gyógyító technikák 1. - 3. MOZOGJ!
Abban a pillanatban nagyon megörültem a gondolatnak, hogy a rengeteg tanítás, módszer, technika között egy teljesen hétköznapi cselekedettel is tudok enyhíteni az elmémben dúló, viharos színdarabon. Egyszer csak ketten voltunk magamban: a színdarab és én, aki még a legfájóbb sztorizások közben is (enyhe mosollyal a szája szegletében) meg tudta figyelni az eseményeket.



A Keletinél járhattam, amikor rájöttem, hogy nahát, esik az eső. Az eső már akkor is esett, amikor elindultam, de egyszerűen figyelmen kívül hagytam a természet eme csodáját, pedig akár együtt is működhettem volna vele. Na de ami késik, nem múlik. :)

„Természetesen a víz minden formájában képes tenni érted. Akár a folyóban vagy a tengerben úszol, akár az eső esik rád, vagy egyszerűen csak a kezed mosod.”(Ön)gyógyító technikák 1. - 2. EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ELEMEKKEL
Az esővel szinte egy időben bevillant, hogy mi van itt még nekem? Hát a levegő! (Egy ideje már fújom az akadályaimat (meglepődnél, hogy mennyien tesszük már), de amikor az ember jól elmerül az önsajnálatban, hát még a légzés tudatosítása sem jut az eszébe.)

„Általában lebecsülitek a légzés jelentőségét, pedig ha csak időnként tudatosan lélegeznétek, rég nem lenne semmi bajotok. Amikor levegőt veszel, korántsem csak annyi történik, hogy sejtjeidet friss oxigénhez juttatod."(Ön)gyógyító technikák 1. - 1. LÉLEGEZZ!


A Keleti és a Blaha között már jókat nevettem magamban, meg is bocsátottam rögtön ezt a kis epizódot és hálát is adtam érte, mert egyébként rá nem jövök, hogy akár még nálam is működhet az élet legegyszerűbb technikája ami csak létezik a Földön: a tudatos létezés. Itt a Földön úgy játsszunk, hogy levegőt veszünk, mozgunk és néha még az eső is esik. Ennyi (és egy kis figyelem) pont elég ahhoz, hogy új irányt vegyen az életünk.

Ha neked is van egy felismerős történeted, akkor oszd meg velünk a hello@azuton.hu e-mail címen. Minden számít!

Pixabay