Sok szülő úgy tekint a gyerekére...

image post

Sok szülő úgy tekint a gyerekére...

...mint az áldozattá válásának legfőbb okára és körülményére.

A szerep önsajnáltató jellege kizárja a boldogságot és a sikert, hiszen így sem a szülőnek, sem a gyereknek nem jó sehogysem.
A szülő azt KÉPzeli, hogy ha nem alárendelt szerepet játszik, önzőnek minősíttetik és ezért megszólják, lenézik.
A figyelme önMAGáról kivülre helyeződik, bűntudat alapú kényszerKÉPzetek gyötrik.
Azt hiszi jót tesz, pedig a lehető legrosszabb példát mutatja a gyerekének.
Aki vagy átveszi mindezt, vagy ellenáll neki, de MAGas tudatosság nélkül nem KÉPes a helyzetet rendezni.
A közfelfogás szerint az a jó szülő, akinek a gyereke a legfontosabb.
Valójában a jó szülő pozitív példát és támogatást ad.
ÖnMAGa fontossága az első helyen van, hiszen ha beteg és baja van, a gyerekét sem tudja ellátni sem lelkileg, sem fizikailag.
Az áldozattudat és önsajnálat rombol, és a környezetben élőkre is negatív HATást gyakorol.
A gyereket lelkiismeret furdalás gyötri, hiszen kimondva vagy kimondatlanul a szülői áldozatnak az ő létezése az oka, s ő ezt érzi.
Mindenki önMAGát sajnálja, a kiutat nem találja.
A "szegény én" egy JEL-mez, mely MAGas tudatossággal változtatHATó meg.
MásKÉPp nem megy, vállalni kell a felelősséget mindkét FÉLnek.
Csak így lehetnek újra EGÉSZek, s rakHATják le az alapját egy szebb életnek. :)