Sokan annyira unatkoznak, hogy ahol csak tudnak, kompenzálnak.

image post

Sokan annyira unatkoznak, hogy ahol csak tudnak, kompenzálnak.

Sürögnek, forognak, tesznek- vesznek, esznek-isznak, cigiznek.

Mindegy hogy mi, csak valami történjen.
Ettől persze elégedettek nem lesznek, sőt, inkább egyre feszültebbek.
Félnek tudomásul venni, hogy nem tudják, mit is kéne csinálni.
Az automatikus teendőket, mozdulatokat először is észre kell venni.
Tényleg azt akarod csinálni, vagy csak megszoktad, s már észre sem veszed?
Örülsz annak a tevékenységnek, vagy csak pótcselekvésként végzed?
Be kell valljad magadnak, mi a mögöttes indítéka a teendőidnek.
Ha ez megvan, a feladat nagyobb részét már elvégezted.
Ha úgy döntesz, hogy a kényszeres teendőkből elég neked, a jó mély levegővételek következnek.
Tudatosítottad a tudattalan cselekvéseket, s elkezdted letenni, kilélegezni őket.
Unatkozni rémesen unalmas lehet, de nem kompenzálni, eltakarni, hanem az unalom érzését elengedni kell.
Ez már önmagában is szórakoztató lehet, de sokkal inkább eredményes.
Mert ha az unalom érzését világgá engedted, helyette egy szórakoztatóbb világ jelenik meg, ahol azt teszed, amit valóban szeretsz :)