Sokan utálják MAGukat, ki a kinézetét rühelli, ki a tetteit becsMÉRli.

image post

Sokan utálják MAGukat, ki a kinézetét rühelli, ki a tetteit becsMÉRli.

Szeretnének másnak, másmilyennek látszódni.

Ideig-óráig ez tud is sikerülni, de nagyon ki lehet az önelletmondásokban merülni.
Az Erőtlenség pedig a látszólagos szerencsétlenség és a betegség táptalaja szokott lenni.
Kérdezheted, mit lehet ilyenkor tenni?
Hogyan lehet ebből az állapotból kilépni?
Nincs más hátra, mint dönteni.
Mármint arról, hogy ki merre szándékozik menni.
Mert szó nincs róla, hogy a helyzetéből mindenki ki akar kerülni, ezt érdemes tudomásul venni.
Ahogy a tényállást is szükséges tudatosítani.
Ez van ma, de holnap már jön egy új nap.
Mármint látszólag...
De amíg a jel-mez változatlan marad, nem lesz szebb a következő nap.
Sokan nem akarnak dönteni, könnyebb egy külső okra hivatkozni.
Vagy a dolgokat egy felsőbb HATalomra kenni.
A genetika szokott még kifogás lenni, de a rafináltabbak egyszerre több mindenre szoktak hivatkozni.
Ha az egyik kibúvó kezdene gyengélkedni, legyen pótlólag mit bevetni.
A kifogások valójában csak azt szokták láttatni, hogy az illető valamit nem is akar elérni.
Úgy csinál, mintha akarná, de ugye nincs mit tenni, ha lehetetlen akadályokkal kénytelen szembesülni.
Nos, hogy ki és mire KÉPes, az addig nem derül ki, amíg komolyan nem kezd változtatni.
Leginkább a nézőpont váltásával kell indítani, ehhez fognak a történések igazodni.
A zavaró érzeteket, az önmegtagadó nézeteket elengedni, és az öröm érzését hagyni előtérbe kerülni.
Amikor azt mondják valakire, hogy kishitű, akkor nem az a legnagyobb gondja, hogy kicsi a hite.
A problémája abból adódik, hogy egyáltalán hisz valamiben.
Van elKÉPzelése önMAGáról, ami téves.
S amíg téveszméket kerget, addig bizony nincsen boldog élet.
Nézd meg jól a kicsi(nek látszó) gyerekeket.
Amíg az öntudatuk kevésbé fejlett, addig kevés konfliktus éri őket.
Amint belép az enyém-tied, a kisebb-nagyobb, a csúnyább-szebb, a gyorsabb-lassabb, az önKÉP már a kialakulásakor torz irányba megy.
Jönnek a kompenzáció-hegyek, és fuccs a boldog életnek.
Jel-mezt váltani lehet, de ehhez éber figyelem szükséges.
Elkapni a pillanatot, amikor a téveszmék felmerülnek.
Ezek nagyon alattomosak, furfangosak és cselesek.
Te kreáltad ilyenre őket, úgyhogy nincs hová reklamálni menj.
Figyelned kell, ha a változás mellett döntesz.
Fogd fel játéknak, hogy elkaptál és felismertél egy-egy tévKÉPzetet.
FújHATod máris mindet, ahogy egymás után jönnek.
A lusták sportágában nem hirdetnek győztest, de aki a lustaságát elengedi a rá való hivatkozás helyett, az már nyert.
Ez sem nehezebb, mint önMAGadat badarságokkal hitegetni, csak éppen irányt kell hozzá váltani.
Bárhogy nézel ki, bármit is tettél eddig, ne hagyd MAGad félrevezetni.
FőKÉPp ne szabj feltételeket, hogy neked milyennek kéne lenni.
Rakd le a terheket amelyeket cipelsz, és minden napod egyre szebb lesz. :)