Szennyezni a környezetet nem csak fizikailag lehet.

image post

Szennyezni a környezetet nem csak fizikailag lehet.

Amikor panaszkodsz, szidod a rendszert, vagy ecseteled másoknak a lehetetlennek látszó helyzetedet, akkor - ugyan nem látszik azonnal - mégis szemetelsz.

Dobálod széjjel az érzelmi és mentális eredetű végtermékeidet, melyek terhelik a közös tudatmezőnek is nevezett környezetet.
Ha gondjaid vannak, vedd tudomásul őket és ne azon keseregj, milyen rossz neked, hogy életed egén sötét füstfelhők keveregnek.
Mert minél többet töltöd az idődet ilyesmivel, annál rosszabb lesz, elsősorban neked.
Hiszen ezek a produktumok igen hűségesek - ugyan azok is szenvednek tőlük, akiknek továbbadod - de olyan hűségesek, hogy hozzád előbb-utóbb visszaérnek.
Így lesz egyre több szemeted, miközben azt hiszed, hogy pofoz az élet.
Pedig te állítottad elő az összes szemetedet.
Vedd le a figyelmedet a problémáidról, s ha tudatosítottad őket, fújhatod kifelé mindet.
Akik megszokták körülötted, hogy panaszkodsz, hiányolni fogják a további nehezékeket.
Megszokták, hogy terheled őket mindenfélével.
Provokálni fognak, hogy fáj-e valamid, történt- e veled olyasmi, amin keseregni lehet.
Rossz az idő, csúnyán nézett a pénztáros, fáj a hasad és menni kéne orvoshoz.
Az automatizmusok dolgoznak, ha nem figyelsz, könnyen berántanak.
Fújd ki a panaszaidat és ha leveszed róluk a fókuszodat, elfáradnak.
A tudatos légzés nem terheli a környezetet, mert semmissé teszi a semmiből lett nehezékeket.
Szó szerint megsemmisülnek.
Lépésről-lépésre teheted ezt meg, s veszed észre a szebb és örömtelibb történéseket.
Megfigyelheted, hogyan változik a világod, ahogy távozik belőled a szutyok.
Életed ege kitisztul, a szürkeség eloszlik és minden könnyebb lesz.
Pedig csak annyi történt, hogy nem dobálod szét többé a szemetet és környezettudatosan éled az életedet.
Meglátod, rajtad kívül még sokan örülni fognak ennek. :)