Túlbuzgó szülőkkel gyakran előfordul...

image post

Túlbuzgó szülőkkel gyakran előfordul...

...hogy meg akarják menteni a gyerekeiket a hasznos tapasztalatoktól.

Azt hiszik, hogy azért, mert a világra segítettek valakit, sokkal jobban tudják, hogy mi kell neki.
Ráerőltetnek a gyerekre olyan tevékenységeket, kész megoldásokat, melyek szülőként nekik tetszenek.
Sokszor beteljesületlen vágyképeiket a gyerekre terhelik, akinek ez a játék nem mindig tetszik.
Ellentmondani nem mindig mernek, így vagy problémásak lesznek, vagy tiltakozásul lebetegszenek.
Bárhogy, csak a nem kívánt teher alól meneküljenek.
Egy embert az érdeklődési körén kívülre kapacitálni lehet, de nem érdemes.
Biztosan boldogtalan lesz, mind gyereknek, mind felnőttnek.
Elrontja a szemét, balesetet, sérüléseket szenved, s tudat alatt tiltakozik lassacskán az egész világ ellen.
Megcsömörlik, s az is lehet, hogy előbb-utóbb nem fogja érdekelni semmi sem.
Még az sem, amit eredendően szeretett, pláne az nem, amit ráerőltettek.
Egy szülő akkor tesz legrosszabbat a gyerekével, ha az alapmotivációja az irányítási- és hatalomkényszer.
Bármi áron, de kikényszeríti a gyerekből azt, amit szerinte kell.
Azért, mert egy ember fiatal és kicsi, még nem szabad az akaratát semmibe venni.
Pláne nem szép dolog a szülő-gyerek kapcsolatot birtokviszonyként tekinteni.
Lehet zeneimádó gyerekből racionális közgazdászt faragni, de az eredmény senkit nem fog elégedettséggel eltölteni.
Több lesz a dolog hátulütője, mint előnye.
Lehet, hogy a gyereknek sok lesz a pénze, de boldogtalan lesz egy életre.
Persze a lélekbúvároknak is meg kell valamiből élni, de mégiscsak abszurd dolog a boldogtalanul megkeresett pénz a boldogság elérésére költeni.
Pedig nagyon sokan ezt csinálják manapság.
Kimerültek, az önbecsülésük valahol a semmiben vesztegel, előkerülnek a tudatmódosító szerek és pótcselekvések.
Aztán jönnek a szülői hegyi beszédek, a sok hablaty, amelyek sosem a gyerekről szólnak, hanem a szülői kényszerek önigazolását szolgálni hivatottak.
Aki a gyerekét őszintén szereti, az nem fog ráerőltetni olyat, amit a gyerek nem szeret.
Mondhatod, hogy minden reggel iskolába kell menni, de ez sem igaz.
Az élményközpontú oktatásnak ugyan még híja van, de egyre több olyan iskola van, ahol a gyereket nem móresre akarják tanítani.
Partnerként és nem le-kezelik, a meglévő KÉPességeiket játékosan tovább fejlesztik.
Nincs annak semmi akadálya, hogy ha érintett vagy a témában, emeld feljebb MAGad és hívd be a legjobb megoldásokat.
Persze engedd is, hogy megtaláljanak.
Lehet, hogy szülőként jót akarsz a gyerekednek, de figyeld meg, mi történik akkor, ha abban segíted, amit őszintén szeret.
Lehet, hogy most kis botcsinálta focista, aki egy egyeneset sem tud rúgni a labdába, de mégis ettől csillog a szeme.
Hagyjad, hadd csinálja.
Ne zsarold, hogy ha rossz jegyet kap, nem csinálhatja amit szeret, mert ezzel szülőként hosszabb távon is leszerepelsz.
Ha rossz fát teszel a tűzre, az vagy kialszik, vagy előbb-utóbb megéget.
Aztán nem érted, miért haragszik, vagy éppen nem áll szóba veled a gyereked.
Véletlenek nincsenek.
Vedd észre a hiányvezérelt cselekvéseidet és fújjad.
Lélegezd ki a zavaraidat.
Ne erőltesd másokra az értékrendedet, főképp akkor ne, ha az illető a saját gyereked.
Erőszakot elkövetni nem csak fizikailag lehet, ugyan büntetőjogilag nem szabnak ki szankciókat, de a fagyi mindig visszanyal.
Ha aggódsz érte és félted, az a te bajod.
Fújjad kifelé, ahogy csak bírod.
Ezeknek az érzéseknek semmi köze a szeretethez, csak gátolnak a boldog életben.
Engedj teret a gyerekednek, hadd lélegezzen és élvezze az életet.
Neked és mindenkinek is sokkal jobb lesz. :)