Úgy tartják, hogy az ember nem döntheti el, milyen legyen a rokonság.

image post

Úgy tartják, hogy az ember nem döntheti el, milyen legyen a rokonság.

Bizonyos nézőpontból ez igaz állítás.

Ha más szemléletű a hozzáállás, akkor az a mondás, hogy minden rokonod tudatos választás.
Közben persze elfelejtetted, hogy szerződést kötöttetek, és valószínűleg sok színpadon játszotok egyidejűleg.
Csak különbözőek a vállalt szerepek.
Akár utálod, akár szereted őket, megállapodás van köztetek.
Véletlenek nincsenek.
Olyan létezhet, hogy nem örülsz felhőtlenül mindenkinek, kerülnéd őket, ahogy csak lehet.
Van egy jobb megoldás arra, ha a rokonságodat nem túlzottan szereted.
Örüld ki őket.
Mondd fel a szerződésedet és számold fel a kötelékeket.
Ne azzal foglalkozz, mindez a gyakorlatban hogyan valósul meg, csak módszeresen tedd le a zavaró érzéseidet.
Ezek kötnek össze titeket.
Félelem, szégyen, bűntudat, sajnálat, mind-mind felszámolHATóak.
Az öröm érzésével átmosHATod a nem kívánt kapcsolódásokat.
Talán később jóban lesztek, ezt szerződés-módosításnak is nevezheted.
Nem ez a lényeg, hanem hogy ne cipelj olyan terhet, amelyből már elég neked.
Tudatosan örülj minél többet és a rokonaid cuki, jófej népek lesznek.
Vagy eltűnnek, hogy ne kelljen foglalkoznod egyikőjükkel sem.
Az életminőséged a személyes felelősséged, és ezt nem írja felül az sem, ha a rokonaidhoz hasonló a véred. :)