A valóságos illúzió – azaz létezik, ami nincs? (Seth megszólal 11. – A látszat néha mindig csal)

image post

A valóságos illúzió – azaz létezik, ami nincs? (Seth megszólal 11. – A látszat néha mindig csal)

Nos, kedveseim, kapaszkodjatok, mert ha valamikor, akkor most igazán nagyot lovagolunk a szavakon. ElMAGYARázzuk azt, amit szavakkal nem lehet. Azért aggodalomra semmi ok. MAGYARUL fogunk MAGYARázni.

Ha néha netán úgy tűnne, csak összezavarjuk az elméteket, az egyrészt szándékos, hogy kihozzunk a korlátok közül, melyek közé önként sétáltál be, de csak némi unszolásra vagy hajlandó kijönni belőle. De azt is tudjuk, hogy a látszat néha mindig csal, tehát valójában változó perspektívából igyekszünk láttatni ugyanazokat a dolgokat, történéseket. Ezzel arra próbálunk rávenni, hogy mindezt MAGad is tedd meg a hétköznapok során. Így szélesedik a rálátásod saját dolgaidra, ezzel direktebb hatást tudsz gyakorolni életed momentumaira.

Nem ez lesz életed legkönnyebb olvasmánya. Lehet az is, hogy többször is elolvasod, mire megérted. Az is előfordulhat, hogy leteszed a padlóra, hátha úgy sikerül átmenned rajta.

Légy MAGadhoz türelmes, mert attól, hogy türelmetlen vagy, csak a saját dolgodat nehezíted. Arra pedig semmi szükség. Épp elég nehéz az már így is. :)

Lassú ügetéssel kezdünk, aztán majd fokozatosan kapunk szárnyra. Láttál már szárnyas lovat, igaz? Úgy értve nem képen, meg a rajzfilmekben, hanem úgy igazából. Mentél az utcán, aztán egyszer csak hopp! Ott termett egy ló, hatalmas szárnyakkal. Nem volt még ilyen élményed? Semmi baj, majd ezután lesz.

Meglátod. :)

Mert mindig, minden úgy kezdődik, hogy egyszer csak valahonnan a „semmiből” megjelenik egy kép, vagy egy gondolat. Amire sokan azt hiszitek, a tiétek, de valójában már akkor is létezett, amikor még ti nem. Még gondolatban sem léteztetek, már megvolt a gondolat, amit most éreztek.

S íme, eljutottunk az első látszólagos ellentmondáshoz. Ennek pedig az oka nem más, mint az idő, mint befolyásoló tényező. Mert idő – mint olyan – nem létezik. Mondhatod, hogy már hogyne lenne, minden nap lemegy a Nap, van órád, mely mutatja, hogy ma is eltelt egy egész nap.

Nos, igen. Az illúzió, amelyben éltek, nagyon is valóságos. Valóságos, de nem valódi. Ezért csak egy látszat, ami néha mindig csal.

No, nem azért, mert rosszindulatú lenne, nem. Mert, hogy is lehetne valami valamilyen, ha nem is létezik. Ha nem létezik, akkor semmilyennek kell lennie. Mert valójában MINDEN SEMMILYEN. Attól lesz valamilyen, hogy te azt hiszed, hogy olyan, amilyen.

Most kicsit fújjátok ki MAGatokat. Vegyetek néhány jó mély levegőt, aztán nyugodjatok meg. :)

Ezennel eljutottunk az Univerzum legfőbb alaptörvényéhez:

MINDEN OLYAN, AMILYENNEK HISZED

Nem hiszed? Pedig nap, mint nap tapasztalod. Ha hiszed, ha nem, akkor is.

Nézz csak körbe a világodban. Amit a szemeddel látsz, amit a füleddel hallasz... minden azt mutatja, mit gondolsz és hiszel a MAGad valóságáról. Hát ezért nem láttál még szárnyas lovat. Nem hiszed, hogy létezik. Azt hiszed, csak mese az egész. Pedig a mese pont annyira valóságos, mint a világod. Egészen pontosan pont annyira nem valóságos.

Ahogy az idő sem az. Pedig jól körbejártátok a témát szavakban. Múlt, jelen, jövő. És, hát ami elmúlt, azon ugye nem lehet változtatni. Azt hiszed. És amíg ezt hiszed, addig nem is fog menni, az biztos. No, nem azért, mert nem lehet rajta változtatni, hanem azért, mert azt hiszed, hogy nem lehet.

Azért ez így egészen más, igaz?

Sokat mondjuk, ne rágódj a múlton és ne aggódj a jövődön. Mert amíg ezt teszed, nem vagy a jelenben, márpedig a jelen pillanat az, amikor írod nemcsak a jövődet, hanem a múltadat is. Ráadásul sok-sok életedét egyszerre.

Említettük már, hogy van egy saját mozid. Igazából nem csak egy mozid van, hanem nagyon sok. És mindegyikben fut a műsor. Bármikor, bármelyik filmet előre vagy hátra pörgetheted, AHOGY TETSZIK. Mindig azt hívod elő az adott pillanatban, amire koncentrálsz. A MOST-ban.

A MOST A TEREMTÉS PILLANATA

Ez nem azt jelenti, hogy ülsz és nyomkodod a távirányítót, nem. Ennél sokkal nagyobb szabadságod van. Az egész filmet átírhatod, ha épp úgy tartja kedved. Azt a részt is, melyet már láttál – azaz megélted – és azt is, ami még meg sem történt. De már létezik, hiszen ott van a filmen, csak még nem láttad – azaz nem élted meg.

Amikor azt hiszed, éjszaka alszol, valójában a filmjeidet nézegeted, és ha úgy tartja kedved, átírod őket. Nyugodj meg, igazán profi vagy a műfajban.

Tehát, most ott tartunk, hogy amikor tudatosan nem tudod mit és hogyan csinálsz (mert alszol), akkor minden jól megy. Már csak azt kéne valahogy összehozni, hogy amikor tudod, hogy mit csinálsz, akkor is azt csináld, amit tényleg szeretnél.

Innentől kezd igazán izgalmassá válni a játék.

Mert eddig csak a szavakon lovagoltunk, de a paripa lassan szárnyat bont és sosem látott magasságokba emelkedik. Ez amolyan átalakulás féle. Ugyanaz marad, de mégis más. De sosem tud ugyanaz maradni, mert mindig változik, alakul.

Ahogy te is. Az vagy, aki megszülettél, de mégsem olyan vagy, mert mindig változol. Minden megélésed, tapasztalatod alakít rajtad. Azért nem azt mondjuk, hogy fejlődsz, mert ez így nem lenne igaz. Nem akar mindeni fejlődni. De tapasztalni azt igen, különben nem lenne itt. Valahol a világ más részén kóborolna, valamelyik – a szemeddel nem látható – Univerzumban.

Ha már ilyen messzire lovagoltunk, megemlítjük, hogy ezekből az Univerzumokból végtelen számú van. De erről majd akkor, amikor már nem lesz érdekesebb témánk. Még van. Most is épp egy ilyenről diskurálunk.

Hogyan lehet kijönni a valóságosnak hitt illúzióból?

Hogyan jutsz el odáig, hogy minden pillanatban azt tedd, amit szeretnél? – már ha ezt szeretnéd. :)

Az Univerzum alapvetően a „VAN” állapotában létezik. Akár hiszed, akár nem, MINDIG MINDENED MEGVAN. Ez lehet akár a második alaptörvény. Most mondhatod persze, hogy se pénz, se posztó, és igazad van.

Azt mondtuk „alapvetően” és ez szó szerint igaz. Ahogy az is, hogy ez az „alapvetően” állapot relatíve kevés kihívást tud nyújtani. Az „unalmas” azért talán kissé túlzás lenne, de az tény, hogy eredendő tudásotok csillogtatásához kevés lehetőséget biztosít.

Ezért – játékból – elkezdtétek lekorlátozni MAGatokat és az általatok teremtett világot. Létre hívtátok a hiányt, a „NINCS”-et.

Tehát, MOST AZ VAN, HOGY NINCS.

A „nincs” valójában nem létezik, de az igaz, hogy nagyon is valóságosra sikeredett. Most megveregethetjük vállainkat, hogy nagyon ügyesek vagyunk, sikerült a terv. Nem volt könnyű eljutni idáig, sokat dolgoztunk érte, sok szenvedés volt az ára, de megcsináltuk. Erőnek erejével lekorlátoztuk az Univerzumot. Pedig ez szinte lehetetlen feladat. De nem olyan hatalmasságoknak, mint ti vagytok.

Helyén való a kérdés, hogy mégis hogyan sikerült kiírni MAGatokat a tejjel-mézzel folyó kánaánból? (táplálkozási kérdésekről később).

Nos, nagyon egyszerűen. Felvettétek MAGatokra az „AZT HISZEM” jelmezt. És ezzel a tapasztalási lehetőségek végtelen halmazát is megteremtettétek.

AZT HISZEM”: nem vagyok elég jó, nem érdemlem meg, nem tudom megcsinálni, csúnya vagyok, buta vagyok, nem kellek senkinek, engem csak bántanak, szegény vagyok, nem értek semmihez, beteg vagyok, kihasználnak, szét vagyok esve, nem találom a helyem, nincs értelme az életemnek… és sok más. Talán ismerős némelyik, talán nem. Ez utóbbinak az az oka, hogy olyan ügyesen elrejtettétek MAGatokban ezeket az önkorlátozó hiedelmeket, hogy őket magukat szinte lehetetlen megtalálni. Szinte lehetetlen. De nagyon is egyszerű, ha már tudod, mit is keresel.

Hogy ne kelljen a keresésben túlzottan elfáradnod, mindent szépen odapakoltál MAGadnak a mozidba. A saját műsorod mutatja, hogyan is építetted fel az „azt hiszem” jelmezed. Mert ez mindig egyedi, senki másra nem jellemző összeállítást jelent. Semmi köze nincs a valódi ÖNMAGadhoz, szó szerint csak egy jelmez, a játék kedvéért. És a játék bizony több szereplős, ha igazán maradandót akarunk alkotni. Nyilván vannak világhírű monológok is, de jórészt szerettek így-úgy-amúgy részt venni egymás életében. Lehetőleg minél többféleképpen.

Ha körbe nézel, kik is vesznek részt az életedben, légy biztos benne, hogy mind voltak apád, anyád, gyereked, testvéred, barátod, ellenséged.

És ahogy most is, teljes átéléssel mutatják neked, mit is hiszel MAGadról. Rosszabbak, mint a tükör, mert az legalább elhomályosul néha. De a mozid, az soha. Az kőkemény és nem ismeri a kompromisszumot. Nincs benne semmi empátia. :)

Ha utálod MAGad, a mozid tele lesz olyan emberekkel, akik utálnak. Ha azt hiszed, nem vagy elég jó, nem lesznek igazi barátaid, esetleg a párkapcsolatod hagy némi kívánni valót maga után. Már ha egyáltalán van bármilyen párkapcsolatod. Ha azt hiszed, nem érdemled meg a bőséget, szegény leszel, mint a templom egere. Ha azt hiszed, tehetetlen vagy, függeni fogsz mások jóindulatától, netán ezt még jól ki is használják. Mármint téged. Ha valamivel nem akarsz szembe nézni, rossz lesz a látásod. Ha bűnösnek érzed MAGad, mindig lesz, aki bántani fog valamilyen módon. Lehet, hogy csak szavakkal, lehet, hogy fizikailag is.

A variációk száma végtelen. Sosem fogytok ki a kreativitásból. Játék az élet. Vagy színház az egész világ?

Nos, ha már eleged van a valóságosnak vélt illúzióból, döntsd el, hogy kijössz belőle és minden segítséget megkapsz hozzá.

És akkor a hiedelem-kupacok alól egyszer csak, szép lassan... előjön az igazi ÖNMAGad. Lehet, hogy még kicsit bátortalan lesz az elején, de ez érthető. Nem ahhoz szokott hozzá, hogy beragyogja az egész világot. Ízlelgeti, próbálgatja önnön hatalmasságát. Élvezi, ahogy átalakul.

Aztán... egyszer csak kibontja elgémberedett angyalszárnyait... és huss! Elindul felfedezni egy egészen új világot. Olyan csodát, amelyet eddig még sosem látott. Majd meglátod. :)


(folyt. köv.)

Ha kérdésed van: felfoldi.zita.11.11@gmail.com
Forrás: Seth megszólal – A látszat néha mindig csal (2013)

Pixabay