Önértékelés

image post

Önértékelés

Azt gondolom a helyes hozzáállás az, amikor időt szánunk arra, hogy néha önmagunkkal is foglalkozzunk. Érték. Ért ék. Érteni önmagunkat. Amikor tisztában vagy a hibáiddal és azzal is, hogy milyen ékeid, értékeid vannak.

Valójában, aki képes a hibáival szembesülni, képes belátni, bevallani saját gyengeségeit, az bizony nagyon is erős ember. Miért? Mert aki tisztában van adottságaival az képes helyesen megítélni a dolgokat és hatékonyan irányítja életének eseményeit. Tudja merre képes kihasználni lehetőségeit és hol kell jobban odafigyelni a hibalehetőségekre. Valahogy manapság ez nem divat. A legtöbben mutogatnak másra miközben valójában se másra, se magukra nem figyelnek. Ezért van az, hogy a fogyasztói társadalmunkban olyanokat is képesek a média által ránk sózni, amire bizony valójában semmi szükségünk nincsen. Ezért szenvedünk egy adott munkahelyen, párkapcsolatban, élethelyzetben. Hová lettünk? Hol az ítélő képességünk, ami megkülönbözteti, hogy mi az érték, mi nem az? Mire van szükségünk, mire vágyunk, és mire nem? Nemrég olvastam egy idézetet miszerint egy egysejtű organizmus is jobban tudja, mire van szüksége! A fényre. Mert tudja, ez kell az életéhez. Hol akadtunk el vajon?Az önértékelésnél, vagy nevezhetnénk önbecsülésnek, ami nem azonos az önbizalommal. Már gyerekkorban belénk nevelnek mintákat. "Ha ezt és ezt csinálod, akkor jó vagy, ha nem akkor büntetés van". Ha nagyon bőgsz, akkor figyelnek rád, ezért hamar megtanulod, hogy miként rendezz hisztit egy kis szeretetért, figyelemért. Ha olyasmit csinálsz, ami nem fér bele a "normákba", rossz vagy. Aztán jön a társadalom az elvárásaival, majd a vallásnak nevezett intézmény is, ami a lelkedet kezdi el sokkolni azzal, ha nem az ő kizárólagos útját követed, akkor bizony a pokolra jutsz. Az ősi tudás őrzőit megvetik, a több ezeréves hagyományokat babonáknak és értelmetlen meséknek titulálják és elhitetik, hogy ha nem élsz "józan" életet akkor bizony véged van. Miért? Mert elfeledtél önmagad lenni. Elfelejtetted ki vagy és miért vagy itt igazából. A zenészek falat húznak, a kőművesek fogat. A tanítónő pénztáros, a focista biztonsági őr, a focipályán pedig színészek szaladgálnak. Az író megszakad a napi fizikai munkában, miközben sok rafinált ember kizsákmányolja emberek százait és még sorolhatnám. Mindez, azért mert elveszítjük önmagunkat, hagyjuk ezt és nem azzal foglalkozunk, amivel kéne. A saját dolgainkkal, ott belül. Ami örömet okoz, amiben hiszünk, és amitől a lelkesedésünk az egekig ér. Ismerős ugye? Te azt csinálod, amit szeretsz? Tisztában vagy azzal mire vagy képes? Mi az a „miért”, amiért ebben a világban emberként létezel?Amire leginkább alkalmasak vagyunk, amilyen területen a legjobban tudunk működni, és amiben sikeresek lehetünk az épp az a hivatás, amire mindig is vágytunk, amiben örömünket leljük és amit igazán szeretünk. Persze nem ezt halljuk és már gyerekkorunkban belénk nevelik, hogy az elismerésért, pénzért és a sikerért, meg kell felelnünk valamilyen elvárásnak. Ha megnézzük a világban a sikeres embereket, akik értéket alkottak, láthatjuk Ők mind merték követni az álmaikat. Nem akartak megfelelni senkinek és azt csinálták, amit szerettek! Ha egy kicsit jobban belegondolunk ez teljesen érthető, hiszen olyasmivel foglalkozunk szívesen, ami érdekel minket, ami leköt, aminek végzése örömet okoz. Nézd meg azt az embert, aki lelkesen, örömtelien végzi a dolgát! Ha például bemész egy vendéglátó helységbe, mennyivel szívesebben vagy ott, ha kedves, segítőkész kiszolgálás fogad? Vagy, ha házat építtetünk, mennyivel szívesebben látunk olyan szakembert dolgozni a ház falán, aki odafigyel a munkájára. Lelkesen végzi a dolgát, segítőkész és tökéletesen tisztában van szakmájának minden részletével és profi munkát végez!Aztán itt egy másik terület, a párkapcsolat. Szinte divat mostanában a válás, a megcsalás, a drámai történetek, ami ha a környezetünkből közvetlenül nem is, de a médiából ömlik ránk. Miért? Mert megint csak nem tudják az emberek kik ők és mire vágynak valójában. Belemennek értelmetlen kapcsolatokba, házasságot kötnek anyagi, egzisztenciális, vagy egyéb vágyak és érdekek miatt. Klienseimen számtalanszor látom, hogy mennyire elveszítették a fonalat. Sok nő valamilyen nőgyógyászati problémával rendelkezik és mily véletlen, ha megkérdezem mire is vágyik valójában, milyen társra, akkor szinte biztos, hogy 90%-ban nem egyezik a jelenlegi társa tulajdonságaival. Nem önmaga értékei szerint választ és él. Miért is nem, és mit keres akkor egy olyasvalaki mellett, akiben semmi olyan nincs, amire ő igazából vágyik? Másik nagyon gyakori eset, hasonló problémákkal rendelkező szingli nőknél az, hogy amikor elsorolja, milyen társra vágyik, akkor gyakorlatilag leír egy másik nőt! Aztán ha netán talál is egy ilyen feminin vonású férfit, ahol ő lehet az irányító, akkor megint gond van, mert neki egy férfira van szüksége valójában, de legbelül fél is ettől, mert képtelen a befogadásra és a nőiességét élni. Ugyanez persze a másik oldalon is, amiből kevesebb sztorim van, hisz a férfiak többsége nem kér segítséget. Önmagának se vallja be, hogy valamit nem jól csinál, nemhogy azt másnak feltárja. Kérni valamit meg aztán végképp, az a "gyengeség" jele. Holott valójában ez a hozzáállás és a "kívülről keménynek mutatom magam" a valódi gyengeség. Hol itt az egyensúly? Vajon miért vannak ezek jelen és mit lehet tenni?Mint minden megoldandó feladatnál az első az, hogy szembesüljünk a helyzetünkkel és őszintén kezdjünk el magunkkal foglalkozni. Ha már képesek vagyunk belátni azt, hogy mi hol vétjük el, ott már nem messze van az se, hogy megoldjuk. Ha másnak nem is valljuk be - mert mondjuk nem érintett a kérdésben - de magunkkal legyünk őszinték. Hol vagyunk sérthetők, hol van az a részünk, ami kivágja a biztosítékot és hamar dühösek, indulatosak, feszültek leszünk. Ahol ezek a nyomógombjaink vannak, ott szinte biztos van valami megoldani valónk. Ha magunk nem vesszük észre, kérjük segítséget! Meglátjuk, szinte az összes ilyen hibánk egy erényünket fogja előhozni és megerősíteni. Minden egyes ilyen helyzet közelebb visz magunkhoz, ha elég éberek vagyunk és a mutogatás helyett a tükörbe nézünk.Az önértékelés ott kezdődik, hogy körbenézünk az életünkben és önmagunkban is egyaránt. Igazából mindegy hol kezdjük, mert ami kint az bent. Amit kívül látsz, azt magadban találod meg. Amit másban kritizálsz, azt megtalálod magadban. Amilyen helyzetekkel találkozunk azok mind azért jöttek létre, mert bizonyos hitrendszerünk, meggyőződéseink, tudatalatti programunk előidézte azt. Ha sokáig mantrázod azt, hogy képtelen vagy valamire, akkor bizony olyan dolgok jönnek az életedbe, amire képtelen leszel és sok buta helyzet alakul ki. Míg ha valamit lelkesen, törekvően és hittel ismételgetsz, az ugyanúgy megvalósul. Ez nem valami ezoterikus "vonzás törvénye" - ami véleményem szerint erősen foghíjas, hisz épp a lényegről nincs szó - hanem ha megnézed a saját múltad eseményeit, meggyőződéseidet, vagy ami könnyebb, mások életében mindezt, akkor láthatod, hogy így működik. Ez az oka annak is, hogy aki pozitívan látja a világot és valóban szívből teszi azt, az valahogy gyarapodik. Aki belátja a hibáit és tisztában van ezekkel, ugyanakkor ismeri jó tulajdonságait az valahogy sikeres az életben. Személye nyugalmat áraszt. Megbékélt önmagával. Azt csinálja, amihez ért, és amit szeret. Alkot, szeretete őszinte.Tudni mire vagyunk képesek, mik a legbelső hajtó erőink, mi tesz boldoggá, vagy mire van szükségünk ahhoz, hogy jól működjünk, valamint tudni hol vannak hiányosságaink, fejlődni valónk és mindezt képesek vagyunk elfogadni. Ezt hívom én valódi önértékelésnek.Neked milyen értékeid vannak? Miben vagy tehetséges? Mihez értesz igazán?

Zentai Rudolf profilja

ZentaiRudolf.hu

Reiki terápia

Pixabay